A nagy napon két ember dolgozik végig melletted, akiket a legtöbb pár külön szerződtet: a fotós és a videós. Ha jól működnek együtt, észre sem veszed őket. Ha nem, az meglátszik a képeken — és a filmen is.
Sok esküvőn fotóztam már videós kollégával, és a tapasztalatom egyszerű: nem a technika dönti el az eredményt, hanem az, hogy megbeszélték-e előre a dolgokat. Összeszedtem, mi az, ami tényleg számít, és mit tudsz te tenni azért, hogy gördülékeny legyen.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a két szakember dolga, neked ehhez semmi közöd. Csakhogy a következmények nálad csapódnak le.
Ha a fotós és a videós ugyanazt a helyet akarja a szertartáson, valamelyikük belóg a másik képébe. A filmen ott lesz egy idegen hát, a fotókon egy állvány. Ha külön kérik a párt egy-egy beállításra, a kreatív fotózás kétszer annyi ideig tart, és a végén te leszel fáradt. És ha egyikük sem tudja, mikor jön a tortavágás, mindketten pont máshol lesznek.
Ezek nem elméleti gondok. Pontosan ezek szoktak megtörténni akkor, ha a két csapat a helyszínen találkozik először.
És van egy negyedik, amiről ritkán esik szó: a hangulat. A vendégek megérzik, ha két szakember feszülten kerülgeti egymást. Ilyenkor a képeken is látszik a merevség, mert a pár is felveszi ezt a hangot. Amikor viszont látják, hogy összeszokottan dolgozunk, ők is elengedik magukat.
A legtöbb súrlódás megelőzhető egyetlen telefonnal az esküvő előtt. Nem kell hosszú egyeztetés, húsz perc bőven elég. Amit ilyenkor tisztázunk:
Ha a fotósod és a videósod korábban már dolgozott együtt, ez a beszélgetés öt perc. Ha nem, akkor sem több húsznál.
Amikor még csak válogatsz, érdemes rákérdezni néhány dologra. Ezekből kiderül, hogy hozzászoktak-e a közös munkához:
Ha valaki elbizonytalanodik ezeken a kérdéseken, az nem feltétlenül baj — de akkor neked kell összekötni őket. Ha viszont magától mondja, hogy majd felhívja a kollégát, akkor jó helyen jársz.
Négy pillanat van a napban, ahol a legtöbb esély van egymás keresztezésére.
A készülődés. Kis szobában két ember plusz a smink, a fodrász és a koszorúslányok. Itt az számít, hogy felváltva legyünk bent, ne egyszerre.
A vonulás és a gyűrűhúzás. Ez a nap legsűrűbb két perce, és mindkettőnknek kell a folyosó. Ilyenkor az egyikünk elöl, a másik hátul helyezkedik — előre megbeszélve.
A kreatív fotózás. Itt a fény a szűk keresztmetszet, főleg naplemente közelében. Ha felváltva dolgozunk, mindkettőnknek jut az aranyóra legjobb húsz percéből.
Az első tánc. Sötét van, mozgás van, és mindkettőnknek fény kell. A videós lámpája a fotón is látszik, ezért ezt előre le szoktuk egyeztetni. A leggyakoribb megoldás, hogy az ő folyamatos fénye adja az alapot, én pedig ehhez igazodom. Így a filmen sem villog semmi, és a fotókon sincs sárga folt.
Ha drón is lesz, azt külön érdemes tisztázni. A felszállás zajos, és a szertartás alatt nem való — a vonulásnál vagy a kreatív fotózásnál viszont remek felvételeket ad. Azt is beszéljétek meg, hol lehet leszállni, mert egy szűk kastélyudvaron ez nem magától értetődő.
Sok pár azzal kezdi, hogy melyiket válassza. Erről külön írtam korábban: esküvői videó vagy fotó — ott végigveszem, mit ad az egyik, amit a másik nem.
Röviden: a fotó az, amit kiteszel a falra és húsz év múlva is előveszel. A videó az, amiben újra hallod a nagymamád hangját és a saját elcsukló eskütöket. Ha belefér a keretbe, a kettő együtt ad teljes képet a napról.
Ha a videó Debrecen környékén kellene, arról a helyi esküvői videó oldalon találsz részleteket.
Nem kell szerveznöd helyettük, de három dologgal sokat segítesz:
Ennyi. A többi a mi dolgunk.
A fotós és a videós nem versenytárs, hanem két ember, aki ugyanazt a napot rögzíti, csak más eszközzel. Ha beszélnek egymással az esküvő előtt, te ebből semmit nem fogsz érzékelni — és pontosan ez a cél. Az a jó forgatócsoport, amelyik láthatatlan.
Ha szeretnéd tudni, hogyan dolgozom, nézd meg az esküvői fotózás oldalt. Szívesen felveszem a kapcsolatot a videósoddal, mielőtt eljön a nagy nap.